Előre szeretnék szólni - ez is HOSSZÚ levél lesz. Idő kell rá. És lehet, hogy Neked is nagyon betalál majd a mondanivalója. Szánd rá az időd! Érdemes. Kb 8 perc 30 másodperc alatt olvashatod el.

Szóval, a helyzet az, hogy idén sem készültem semmiféle Karácsonyi Ajánlattal, mint körülöttem szinte mindenki. Ezzel a levéllel SEMMIT nem szeretnék neked értékesíteni. 

Csupán pár ÉRTÉKES gondolatot szeretnék továbbadni, amelyet még év elején kaptam egy kedves ügyfelemtől, és amely - mondhatom - más megvilágításba helyezte az életről és munkáról alkotott képemet.

Idén totálisan másképpen tekintettem az évre. Eddig évről évre hajszoltuk a számokat, a növekedést.
Hogy elmondhassuk, idén is jobbak voltunk, mint tavaly.

Ebben az évben azonban ez egészen másképp történt…

A Nagy Álmomról még csak keveseknek beszéltem. Most, hogy már elég közel vagyok hozzá, szeretném veled is megosztani.

De hadd kezdjem egy kicsit messzebbről.

Idén februárban a szokásos évi rendes, országjáró road show-jellegű tréningemet tartottam az Algida értékesítési csapatának. Immár 5 éve minden februárban én készítem fel őket az április elején induló jégkrémszezonra.

Általában sokkal korábban szoktam érkezni minden tréningemre, hogy legyen időm rendesen ráhangolódni és elrendezni mindent. Hogy mire megérkeznek a résztvevők minden készen álljon a Tökéletes Képzésre.

Ez alkalommal is így tettem.
Veszprémben voltam és még volt vagy egy órám a kezdésig. A teremben minden készen állt.

Időközben megérkezett a cég egyik oszlopos tagja is, akit én csak “Feri bácsinak” hívok - mint egyébként mindenki más a cégnél. Régi motoros, a jégkrémpiac minden csínját-bínját ismeri.

És nem mellesleg elképesztő bölcsesség birtokosa.

A hátralévő időben elbeszélgettem vele az Élet Nagy Kérdéseiről.

Feri bácsi  pedig mesélt. Életről, munkáról és Nagy Igazságokról.

Volt a beszélgetésünknek egy pillanata, amely meghatározó volt számomra. És a 2017-es évünkre nézve is.

Feri bácsi a mesélés közben egyszer csak felkapott az asztalról egy filcet, a mágnestáblához penderült és rajzolt nekem. Egy időegyenest, 0-tól 80-ig skálázva, három nagy blokkra bontva.

Ezt mondta:

Nézd Orsika (a legkedvesebb ügyfeleim így neveznek), itt van az életünk…

Jó esetben 75-80 évig élünk.

Itt születünk meg - mutatott a nullára.

Aztán az életünk első 30 éve azzal telik, hogy felébredünk. Megismerjük a világot, tanulunk, fejlődünk. Megtaláljuk a helyünket. Bontogatjuk a szárnyainkat. Tapasztalunk. Ez a TANULÁS időszaka.

Aztán - mutatott a következő, 30-tól 65-ig terjedő időszakra - következik a FELHALMOZÁS. Ilyenkor állunk munkába és kezdjük megalapozni az életünket. Ez az AKTÍV szakaszunk.

Majd ezután, és rábökött az utolsó, 10-15 évet felölelő kis szakaszra, következik a FOGYASZTÁS időszaka. Ilyenkor már nem dolgozunk, csupán élvezzük életünk produktumát.

Ugye-ugye? Milyen igaz a mondás: “Ki mint vet, úgy arat.”

És folytatta, de én már alig tudtam figyelni…. Megbabonázva néztem az időegyenesre, miközben valahonnan a távolból hallottam csak Feri bácsi hangjait:

…Ezért is fontos, hogy ezt a középső szakaszt a lehető leghatékonyabban használjuk fel. Erre buzdítom a kollégáimat akkor is, amikor a munkáról és az értékesítésről beszélek nekik.  Arra próbálom ösztönözni őket, hogy okosan használják fel az aktív szakaszukat…

…és Ő mondta tovább lelkesen a becsülettel végzett munka örömét és minden előnyét, de én itt leakadtam…

Jobban mondva nem is leakadtam. Hanem konkrétan sokkot kaptam. Nagyon nem tetszett, amit láttam, amivel szembesültem.

Szokták mondani, hogy az életben vannak meghatározó beszélgetések. Amelyeknek szinte minden egyes szava, hangsúlya és érzésvilága kitörölhetetlenül beég a memóriánkba.

Nekem ez a beszélgetés ilyen volt.

A skálát bámulva azonnal rájöttem, hogy én NEM így akarok élni. Én nem életem utolsó 10-20 évében, a "leszálló ágban" szeretném élvezni azt, amiért hajtottam, tepertem.

Én nem ilyen életet akarok magamnak! Én nem cirka 20 év múlva szeretném élvezni a munkám gyümölcsét, hanem akár már holnap…

Óriási, észhez térítő pofon volt ez nekem.

És ennek hatását érezhetted rajtam Te is, aki már évek óta követsz, figyelsz engem.

Ebben az évben a fókuszt máshová tettem. Való igaz, nem termelt a cégem annyi bevételt, mint tavaly. Nem tartottam annyi tréninget, és nem forgalmaztunk annyi tananyagot, mint 2015-ben, vagy 2016-ban. Én mégis sokkal boldogabbnak és elégedettebbnek érzem magam.

Idén először nem a milliókat hajtottam, mint körülöttem oly sokan mások. Hanem a MIÉRTEMRE fókuszáltam. Amiért anno a cégemet alapítottam. A függetlenségre, a szabadságra, az örömmel (és nem kényszerből) végzett munkára.

Nem panaszkodom. Egészen jó évet zártunk. Mégsem érzek arra késztetést, hogy dobálózzak a számokkal, vagy kérkedjek az eredményeinkkel. Mert rájöttem, hogy nem EZ, nem KIZÁRÓLAG ez a fontos. Hanem az, hogy ÉLVEZZÜK is azt, amit létrehozunk, amiért ezt az egészet vállalkozóként csináljuk.

2017-ben tudatosan takarékra tettem magamat, hogy maradjon időm mindarra, AMIÉRT a cégemet létrehoztam. Magamra és a családomra.

Az időegyenest bámulva tudatosult bennem, hogy lehet, hogy miközben a középső szakaszban termelek, hízik a bankszámla. De az élet elmegy mellettem… A gyerekeim felnőnek úgy, hogy szinte alig látom őket. A férjem egy zombit kap, mire hazaér a munkából. Akinek a gondolatai a vacsoraasztal körül is az e-mail kampányokon és a képzések tematikáján járnak…

Én nem ezt akartam, amikor anno céget alapítottam. Időt és boldogságot akartam, hogy legyen időm a FONTOS dolgokra.

…Milyen érdekes, hogy néhány színes vonalnak egy fehér táblán micsoda sorsfordító hatása lett…

2017-ben szándékosan kedvesebb nyílt tréninget tartottam. Jobban megválogattam, mely felkérésekre mondok igent, és visszautasítottam olyan felkéréseket és megbízásokat, amik eltávolítottak a személyes céljaimtól. És a legjobb az egészben, hogy az elhatározás birtokában egyáltalán nem volt nehéz kimondani a NEM-eket, és nem éreztem rosszul magam, amiért nem a munkát és a bevételt választottam.

Idén végre valóban élveztem, amim már VAN, és hálás voltam, mindenért, amit a cég még ezen felül megadott nekem.

És most, levelem végén hadd osszam meg Veled az én valódi MIÉRT-emet:

Már jó ideje dédelgetem azt a vágyam, hogy 44 éves koromban nyugdíjba megyek. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen leteszem a lantot, kivonom magam a forgalomból, és itthon kötögetek a kanapén ülve. :)

Az én felfogásomban a nyugdíj azt jelenti, hogy akkor dolgozok, amikor van rá időm. És ha dolgozok, akkor kizárólag ÖRÖMBŐL dolgozok. Nem pedig azért, hogy szebb házam, nagyobb autóm, vagy vaskosabb bankszámlám legyen.

Tudom, hogy egy olyan elképesző tudás van a birtokomban, ami segít jobbá tenni mások életét. Én pedig arra teszem fel a sajátomat, hogy ezt a tudást terjesszem. Akár mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül is. Boldog vagyok, hogy idén először erre is volt lehetőségem. Egy veszprémi középiskola tanárainak segítettem harmonikusabbá tenni a tanár-diák kapcsolatot és egy kicsit több örömmel megélni a suliban töltött hétköznapokat.

Erről bővebben itt írt a sajtó: https://www.veol.hu/kozelet/helyi-kozelet/enneagram-szombati-orsolya-2122791/

Nos, én ezért szeretnék mielőbb nyugdíjba menni.

Hogy ne a bevétel legyen a döntő szempont, amikor az időmet és a tudásomat adom oda a megbízónak, hanem az, hogy mennyi embernek és milyen szinten tudok segíteni.

Feri bácsi rögtönzött előadása ezeket a gondolatokat indította el bennem. Nemrég múltam 42.

És most már biztosra tudom, hogy nem 65 éves koromban szeretném elkezdeni élvezni az életem. Hanem már MOST.

Ezzel az őszinte vallomással téged is arra szeretnélek bátorítani, hogy gondolkozz el te is, hogy mi az, ami IGAZÁN fontos az életedben? Milyen életet szeretnél élni? Mi az, amit teszel érte, hogy ez megvalósulhasson? Az életed jelenleg efelé a cél felé tart, vagy időközben letértél az útról? Ha igen, hogyan tudnál rá visszatalálni?

Tudom, jó kis kérdések ezek... Szerencsére jönnek az Ünnepek és az Év vége, ami a legjobb időszak mérleget vonni, és értékelni az évet.

Én meg fogom tenni idén is. Biztatlak erre téged is.

Ezzel búcsúzom tőled 2017-re, és nagy szeretettel kívánok neked Örömteli, Békés Karácsonyt, és Nagyon Boldog Új Évet.

Ha bármilyen gondolatod támadt a levelem nyomán, kérlek, oszd meg velem! Mindig hatalmas örömmel olvasom a válaszokat, amiket kapok tőletek.

Ha kérdésed van, tedd fel bátran! Ha tudok, segítek, válaszolok.

Találkozunk 2018-ban is! Örömmel osztom meg veled a tapasztalataimat, gondolataimat, személyes történeteimet. És szívesen veszem, ha te is megosztod velem a tieidet.

Egyszerűen csak válaszolj erre a levére és írj annyit, amennyi jól esik.

Szeretettel: Orsi :)